Ma egy kicsit komolyabb témával foglalkozunk: március 26. a Lila nap, amikor az epilepsziások és családjuk melletti szolidaritást fejezhetjük ki. Miért fontos ez, és hogyan beszélgethetünk róla az otthonunkban?
A Lila Nap egy, az Egyesült Államokból indult kezdeményezés. Célja, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a betegeket ne érje hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés, és érezzék, hogy a gondjukkal nem maradnak egyedül. Ilyenkor mindenki visel valami lilát, aki epilepsziában szenved, ismer ilyen személyt, esetleg csak támogatni szeretné az epilepsziásokat. A lila szín mára a szolidaritás jelképe lett.
Magyarországon rengeteg tévhit kering az epilepsziával kapcsolatban, ráadásul sokan az információk hiánya miatt nem is ismerik fel, ha az utcán valaki epilepsziás rohamot kap és segítségre szorul. Azzal viszont, hogy nem ismerik fel a betegséget, azt is kockáztatják, hogy olyan ember mellett sétálnak el, akit megmenthettek volna, vagy könnyíthettek volna a rohama súlyosságán. A Lila Nap tehát nem csak az epilepsziásoknak, de értük is szól. A résztvevők bíznak benne, hogy a sok kis lila előbb-utóbb sokra megy, és ennek hatására évről-évre többen keresnek majd rá az epilepszia tüneteire, jellemzőire, és igyekeznek elsajátítani a segítségnyújtás megfelelő módját is.
Lila Nap az öltözködésben
Számos nővér és orvos ezen a napon halványlilára cseréli a hagyományos orvosi köpenyt, de sok „civil” is csatlakozik a mozgalomhoz. Ehhez nem szükséges tetőtől talpig lilába öltözni: elég, ha a szoknya, a cipő vagy a blúz lila, de akár egy lila kendővel, sállal vagy szalaggal is jelezheti a külvilág felé a Lila Nap fontosságát. Ha rákérdeznek, mondja el, miért visel ezen a napon lila kiegészítőket.
Szolidaritás az otthonunkban is
Ha vannak olyan ismerőseink, vagy rokonaink, akik epilepsziával küzdenek, meg tudjuk érteni, miért is fontos a Lila Nap. Ha nincs ilyen ismerősünk, a szolidaritásunkat még kifejezhetjük néhány aprósággal. Egy napra nem kell lilára festenünk a falakat, és nem kell hatalmas molinókat sem a kertkapura aggatnunk, azonban számos más módon gondolhatunk ma az érintettekre. Elég, ha a nappali kanapéján lilára cseréljük egy napra a díszpárnákat, ha beszerzünk néhány lila, levendula illatú gyertyát, ami emellett megnyugtató légkört is teremt. Tehetünk egy csokornyi lila virágot az asztalra vagy lilára cserélhetjük a fürdőszobai törülközőket is.
Ha van kisgyermek a családban, üljünk le vele beszélgetni, magyarázzuk el neki, miért fontos ezt a néhány apróságot kicserélni erre az egy napra. Tanítsuk meg neki, mi az epilepszia és hogyan ismerheti fel, hogyan segíthet egy betegen, hogyan támogathatja lelkileg egy epilepsziás barátját. Ha van olyan ismerősünk, aki küzd az epilepsziával, hívjuk meg egy teára, vagy egy kis beszélgetésre, de ne dörgöljük az orra alá, hogy „Nézd, ez mind érted van!”. Inkább csendesen utaljunk rá, hogy ha beszélni szeretne róla, vagy segítségre van szüksége, támogatjuk, ránk számíthat.
Egy nap az övék, amikor az egész világ mellettük áll, de az év többi napján csak a saját erejükre támaszkodhatnak – nem árt hát, ha tudják, a barátaik és a családjuk egész évben mellettük vannak.
Ha nem ismeri teljesen az epilepszia tüneteit, illetve a módot azok enyhítésére, ha nem tudja, mi a teendő, ha valaki a nyílt utcán rosszul lesz, ne féljen szakértőtől segítséget kérni! Tájékozódjon a tünetekről, kérje ki orvos vagy mentőápoló segítségét, hogy ha szükség lesz rá, tudja, hogyan segíthet.
Tetszett a cikk? Kérünk egy megosztást! Köszönjük.
március 15 mit ünneplünk
